1 Ez szó szerint az a levél, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a foglyok közt megmaradt véneknek és papoknak, prófétáknak és az egész népnek, akiket fogságba vitt Nebukadneccar Jeruzsálemből Babilóniába, 2 miután Jekonjá király, az anyakirálynő, az udvari emberek, Júda és Jeruzsálem vezetői, a mesteremberek és a várépítők elkerültek Jeruzsálemből. 3 Elászá, Sáfán fia és Gemarjá, Hilkijjá fia által küldte el, akiket Cidkijjá, Júda királya küldött Nebukadneccar babilóniai királyhoz Babilonba: 4 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene az egész fogoly néphez, amelyet fogságba vittek Jeruzsálemből Babilóniába: 5 Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! 6 Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok, és ne fogyjatok! 7 Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!
Jer 29,1-7.
OTTHON VAGYOK
Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. (Jn 14,23)
Feleségemmel egy új városba költöztünk. Mindaz megszűnt, ami az elmúlt húsz évben ismerős volt. Családi otthonunk kényelme, kiskertem évszakonként más és más képe, a gondolatok, amelyek mindig feltörtek bennem, amikor behajtottam az utcánkba, kedvenc kávézóm illata - mind-mind eltűntek. Minden új lett: a házak, utcák, üzletek, az emberek. Az ismerős helyek mennyire meghatároznak minket! Az, hogy hol vagyunk, érzékelteti azt, akik vagyunk. Az ismerős helyek beindítják emlékezetünket és befolyásolják magatartásunkat.
Úgy gondolom, az ember sokkal több, mint helyek összessége, ahol élt, és a szerepek, melyeket betöltött. Identitásunk sokkal inkább a keresztyénségünkről szól. Valóban nehéz volt megválnom a sok kedves ismerős dologtól, de Isten egy gazdag ígéretet adott elköltözésünk előtt. A búcsú összejövetelen barátaink imádkoztak értünk, és elénekeltek egy éneket, melynek egy sora így szólt: "és otthont teremtek számotokra". Isten mosolygott ránk e sorokból, azt mondva: "Csak nézzetek rám!"
Isten jó, és itt is otthont adott nekünk. Minél tovább nézem őt, annál inkább otthon érzem magam. Nem egy helyhez, Istenhez tartozom, úgyhogy mehetek bárhová, otthon leszek.
Imádság: : Szerető Istenünk, te vagy az igazi otthonunk. Hadd maradjunk tebenned, most és mindörökre. Ámen.
Ha Istennel élünk, mindig otthon vagyunk.
John Franklin (Otago, Új-Zéland)
