1 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
2 Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!
3 Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.
4 Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél,
5 micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?
6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
7 Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:
8 a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is,
9 az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.
10 Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!
Zsolt 8.
MINDENHOL, MINDENBEN...
Mily felséges a te neved az egész földön! (Zsolt 8,10)
Már bontani készült selyemágyát a Nap, melege alábbhagyott és fénye is halványabb lett. Vörös bársonytakaróját leheletfinom mozdulattal terítette a megfáradt esti tájra. Galambok gubbasztottak a közeli fák ágain, tollukat simogatta a lenge nyári szellő, s betakart mindent a rejtekéből előbúvó alkonyat. A tornácon ültem, tekintetem beleolvadt abba a gyönyörű csodába, amit Isten tárt elém. Ölelkezve úsztak a felhők, úgy mártották hó-arcuk az égbolt mélyébe, mint a játékos delfinek a végtelen tenger hűsítő hullámaiba. A hosszú, dolgos és ideges nap után most láthatatlan örömszálakon lengett körülöttem a nyugalom. Nem csináltam mást, csak ellazult, mozdulatlan testtel hagytam, hogy képzeletben vigyen magával egyre messzebb és messzebb ez a Teremtő keze által alkotott szépség.
Néha elég csupán annyi a boldogsághoz, hogy a világ zajait, gondjait, bajait kikapcsolva tudatunk áramköréből a természet emberszerető, meghitt békéjére, léleksimogató csendjére figyeljünk. És ha már képesek leszünk együtt élni a természettel, ha halljuk és értjük a madarak szavát, a fák lehulló leveleinek sóhaját, az újszülött nyár örömét, a múló ősz bánatát, a magányos kőzátonyok sziklái között morajló víz csobbanásaiban rejlő üzenetet, akkor értjük meg és érezzük azt, hogy bárhová lépünk és nézünk, mindenhol ott van az Isten...
Imádság: : Urunk Istenünk, hatalmad, szépséged, örökkévalóságod átfogja a teremtést. Bárcsak látnánk téged. Ámen.
Isten ott van a szívemben is!
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)
