1 Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
2 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
3 Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
4 Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
5 Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,
6 sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
7 Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.
8 A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
9 Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,
10 nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
11 Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,
12 kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
13 Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.
14 Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.
15 Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.
16 Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.
Zsolt 91,1-16.
ISTEN SZÁRNYAI ALATT
Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. (Zsolt 91,4)
Az egyik délután mosogatás közben megfigyeltem egy vörösbegyet, közvetlenül az ablakom előtti örökzöld bokron. Amikor elkezdett esni az eső, az anyamadár óvatosan elhelyezkedett a nemrég kikelt fiókák fölött. Az eső hamarosan kiadós záporrá alakult, a madár ekkor felállt a fészkében, és szélesre tárta szárnyait a fészek fölé. Néhányszor előre-hátra billegette magát, szárnyait kiterítve esernyőt képezett a fészek fölött. Az eső egyre erősebben ömlött, a madár azonban nem mozdult. Elbűvölve néztem a jelenetet a konyha rendberakása közben, sőt a házimunkát elvégezve sem akarózott kimenni. A vörösbegy rendületlenül állt ott, szárnyait kiterjesztve védelmezte fiókáit.
Az a csodás kép a Zsolt 91,4-re emlékeztetett, amely szerint védelmet találhatunk Isten óvó szárnyai alatt. Az élet megpróbáltatásai néha csak szemerkélő esőként érnek minket, máskor, mint valami hevesen tomboló zivatar. A vihar intenzitásától függetlenül, Isten mindig hű marad. Talán nem mindig látjuk fölöttünk kiterjesztett karjait, azonban abban a bizonyosságban nyugodhatunk, hogy védelmet kínálva fölöttünk tartja azokat.
Imádság: : Istenünk, erős és hűséges Atyaként szeretetedet kiterjeszted fölöttünk az élet viharai között. Szeretnénk benned megnyugodva vigasztalásodat tudni olyankor is, amikor talán nem érzékeljük jelenlétedet. Ámen.
Bármilyen hevesek is az élet viharai, Isten karjai erősebbek és kitartóbbak.
Elizabeth Ann Bussey (Ohio, USA)
