1 Ismét tanítani kezdett Jézus a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. 2 Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: 3 "Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, 4 és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. 5 Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; 6 amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. 7 Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. 8 A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is." 9 Majd hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!" 10 Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. 11 Jézus így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; 12 hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak." 13 Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? 14 A magvető az igét veti. 15 Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. 16 Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, 17 de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. 18 Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, 19 de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. 20 Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz."
Mk 4,1-20.
MAGOT ÜLTETNI
Pál írja: Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. (1Kor 3,6)
Vidéken élek, ahol sok embernek van zöldséges kertje. Egyik barátom rendszerint nagypénteken ülteti el a krumplit. Egyik évben azonban a föld még fagyott volt azon a napon. Ettől függetlenül a barátom egy éles lapáttal nekiállt, és végül is sikerült elültetnie a krumplit. Mi, az ismerősei, mosolyogtunk rajta, s azt gondoltuk, hogy csak elpazarolja az idejét.
Aztán nagyot csodálkoztunk, amikor abban az évben egy szép kis adag burgonyát takarított be. A zord körülmények ellenére néhány vető-krumpli túlélte.
Ez az emlék megerősít, hogy csak olvassam Isten igéjét továbbra is, éljem meg, és mondjam el akkor is, ha olyan emberek között vagyok, akik visszautasítják, amit látnak és hallanak. Volt idő, amikor féltem az elutasítástól. Azt gondoltam, az ige magja egyszerűen kárba megy, mert az emberek szíve fagyos és kemény. Azonban a zord körülmények között krumplit ültető kertész hite növelte az én hitemet. Arra bátorít, hogy minden körülmények között érdemes Istennek magot ültetni. Hetek, hónapok, néha évek múltán azok a magok kisarjadhatnak, és valaki elkezd hinni a Teremtőben.
Imádság: : Drága Istenünk, segíts, hogy túllépjünk a félelmeinken vagy lustaságunkon, hogy mindig készek legyünk rólad beszélni. Őrizz és táplálj minden magot, amit a tieid ültetnek el másokban cselekedeteik által. Ámen.
Ültess, gondozz, ahogy tudsz, és a többit hagyd Istenre!
Gale A. Richards (Iowa, USA)