Jézus tanácsa: 25 "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26 Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? 27 Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? 28 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29 de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" 31 "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? 32 Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33 De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. 34 Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."
Mt 6,25-34.
BIZTOS JÖVŐ
Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában. (Zsolt 68,6)
1989-ben halt meg édesapám. Hirtelen elsötétült a világ számomra. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen korán elhagy bennünket. Abban az időben nővéremmel még főiskolára jártunk, és édesanyám még soha nem dolgozott házon kívül. Apám volt a család vezetője, mint szilárd családfő, ugyanakkor türelmes, védelmező és tele gyengédséggel. A veszteségtől szenvedve kezdtük elveszíteni a reményt. Sok kérdésünk volt: Túl fogjuk élni? Hogyan állunk majd helyt a mindennapokban? Testvéremmel vajon be tudjuk majd fejezni a főiskolát? Anya fog tudni majd gondoskodni rólunk?
Akkor a fenti bibliai üzenet jutott eszembe. Rájöttem, hogy csak akkor érezhetjük magunkat biztonságban, ha Istennek adjuk az életünket. Ahogy ezt megtettük, Isten segített. Nagybátyánk finanszírozta az iskolánkat, amíg megszereztük a diplomát. Anyám el tudta adni házi készítésű süteményeit, tortáit és más ételeket a szomszédoknak és rokonoknak.
20 év telt el azóta, és mind megtanultuk Istenre rábízni az életünket. Habár apám már nincs velünk, nem vezet és véd bennünket, de Isten lett Atyánkká. Nem kell aggódnunk a jövőnk miatt, mert Isten kezében vagyunk.
Imádság: : Hálát adunk neked drága mennyei Atyánk, mert mindig velünk vagy. Segítesz, mikor elveszítjük a reményt, elűzöd félelmeinket és aggódásainkat. Ámen.
Újra rátalálhatunk Isten jelenlétében az elvesztett reményre.
Lautan Asima Basaria Siregar (Jakarta, Indonézia)
