Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk; és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó dicsőség végét. De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el, hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.
2Kor 3,12-4. 11.
"A REMÉNY ÉLTET MINKET"
Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. (Jer 29,11)
Két hetet Haitin szolgáltam egy orvosi segítőcsapattal. Ez alatt az idő alatt beszéltem néhány helyi emberrel országuk állapotáról. Aggasztotta őket a politikai helyzet, ami miatt sokan szegénységben, betegségben és éhségben kényszerültek élni. Mégis, akikkel találkoztam, hívő, becsületes és nagylelkű emberek voltak még az elkeseredettség közepette is. Ragaszkodtak a reményhez a jövőt illetően, és Istenben való hitükhöz is.
A Haiti közmondás, \'Lespwa fe viv\' - \'A remény éltet minket\' jutott eszembe, amikor azt hallottam az egyik helyi embertől, hogy az ország mostani reményét a keresztyén misszió jelenti. Amíg a kormányok gyakran fordulnak Haitihez saját terveikkel, a missziós csoportok igazi érdeklődést mutatnak az emberek jóléte iránt, és lépésről lépésre újraélesztik a falvakat és a közösségeket.
Ilyen munkát kell végeznünk keresztyénként. Jézus Krisztusban soha véget nem érő reményt kaptunk. Úgy helyes, hogy mi is reményt adjunk másoknak abból a kegyelemből, ami nekünk adatott.
Imádság: : Szerető Istenünk, segíts, hogy észrevegyük szomszédaink szükségeit, és hogy válaszoljunk arra a te szereteted és kegyelmed által. Köszönjük a reményt, amit a Fiad, Jézus Krisztus által kaptunk. Ámen.
Ahol Krisztus ott van, remény is van.
Amy E. Treece (Észak-Karolina, USA)