Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt. Ide jött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, és esedezve kérte: "Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon." Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte. Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, mert így gondolkodott: "Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok." És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából. Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: "Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai így feleltek: "Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintett meg engem?" Jézus erre körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette. Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. Ő pedig ezt mondta neki: "Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges." Még beszélt Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: "Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?" Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!" És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, bement, és így szólt hozzájuk: "Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt. Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: "Talitha kúmi!" - ami azt jelenti: "Leányka, neked mondom, ébredj fel!" A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak enni a leánykának.
Mk 5,21-43.
CSAK HIGGY
A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. (Zsid 11,1)
Gondoljunk most egy kicsit azokra az emberekre, akikről Márk evangéliumának mára kijelölt része szól. Jézus meggyógyította a beteg asszonyt, majd találkozott Jairussal, akinek a lánya meghalt. Jézus mégsem adott neki semmilyen magyarázatot, nem nyilvánított feléje részvétet. Mielőtt visszahozta volna az életbe a kislányt, csupán ennyit mondott: "Ne félj, csak higgy!"
Nehéz hinni, különösen mostoha helyzetben. Mégis, Jairus és az asszony azelőtt hittek a csodában, mielőtt látták volna. Kíváncsi vagyok, vajon miként reagálhattak azok, akik szemtanúi voltak e csodatettnek. Mire gondolhattak? Jézus bizonyítékot adott nekik hitük erősítésére. Biztos vagyok benne, hogy Isten most is értékes jeleket küld nekünk hasonló és ettől sokkal apróbb eseteken keresztül is. De mi gyakran figyelmen kívül hagyjuk, nem vesszük észre ezeket a jelzéseket, amelyek megtanítanának bennünket a szeretetre és a szolgálatra.
Mindig a hit az Istennel való kapcsolatunk kiindulópontja. Hit szükséges ahhoz, hogy elfogadjuk Krisztust, mint életünk Urát. Isten azt szeretné, ha még erősebben bíznánk benne; ha elfogadnánk nemcsak azt, hogy ő távolból vigyáz ránk, hanem engednénk, hogy személyes életünkbe is beleszóljon.
Imádság: : Urunk, te vagy az örök világosság. Erősítsd meg hitünket, hogy még teljesebben szolgálhassunk téged. Ámen.
Ha hiszünk, meglátjuk Isten munkáját e világban.
Marsha Burdick (Milánó, Olaszország)
