Ekkor megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és irigység fogta el őket. Elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket. De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: "Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét." Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben; ezért visszatérve jelentették: "A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk." Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek: vajon mi lehet ez? De valaki odament és jelentette nekik: "Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet." Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: "Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét." Péter és az apostolok így válaszoltak: "Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki."
ApCsel 5,17-32.
BUZGÓ TANÚSÁGTÉTEL
Péter és János így válaszolt: "mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk". (ApCsel 4,20)
Voltunk-e valaha olyan izgalmas kiránduláson, hogy hazatérve csordulásig tele voltunk élményekkel? Amikor ez történik velem, képtelen vagyok abbahagyni az élménybeszámolót. Mindenről eszembe jut valami, amit ott láttam vagy tettem. Amikor először voltam külföldön, hazatérve "lerohantam" édesanyámat: "Ülj le, és figyelj, amíg elmesélek mindent!" A család és a barátok akár bele is unhatnak a folytonos figyelembe, mi akkor is ellenállhatatlan szükségét érezzük annak, hogy kalandjainkat elmeséljük.
Bárcsak ilyen lelkesek volnánk a Krisztussal való élményeink megosztásában is! Tanúságtételként egyszerűen beszámolhatunk barátainknak a meghallgatott imádságokról, számunkra fontossá vált bibliaversekről, vagy arról, hogyan tapasztaltuk meg Isten közelségét a nehéz időkben. Gyakran visszatartjuk magunkat, nehogy túl keserűnek tűnjünk. Amikor - sajnos, elég ritkán - megkockáztattam, hogy megosszam hitemet valakivel, a válasz elfogadás volt, néha még hálásak is voltak nekem. Krisztus arra tanított bennünket, hogy bárhol is vagyunk, legyünk a tanúi. Legyünk buzgóbbak a megváltás örömének hirdetésében!
Imádság: : Drága Atyánk, töltsd meg lelkünket szereteteddel, hogy mindig megoszthassuk azt másokkal. Ámen.
Hogyan tudom ma továbbadni az örömhírt?
Doris L. Mueller (Missouri, USA)
