Felelt Jób, és ezt mondta az ÚRnak: Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám. Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem! Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban. Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. (Péld 3,5-6)

Önkéntes szociális munkás vagyok. Nemrégiben megkértek, hogy látogassak meg a kórházban egy 40 év körüli asszonyt, akinek már szinte egész testét átjárta a rák. A szívem sajgott érte és a családjáért, mert kilátástalan volt a helyzete.
Egy 90 éves barátnőm nyugdíjasházban él. Valaha teljes életet élt, de már belefáradt az életbe, és szeretne meghalni.
Aznap délután hazafelé autózva sírni kezdtem. "Istenem, miért? Miért van, az hogy egy fiatal anya haldoklik, míg egy idős asszony, aki szeretne meghalni, még mindig talpon van?" A Péld 3,5-6 jutott eszembe, és rádöbbentem, hogy az életben sok dolgot nem tudunk megérteni. De ha kérdéseinket Isten elé tárjuk, békességre jutunk.
Jób megtapasztalta, hogy a kérdéseket Isten szívesen fogadja, de ő a Teremtő és a világegyetem fenntartója. Nem tudjuk megérteni az ő végtelen bölcsességét és hatalmát, de rábízhatjuk magunkat és kérdéseinket jóságára és szeretetére.

Imádság: : Mennyei Atyánk, köszönjük végtelen szereteted és ígéreted, hogy velünk vagy. Segíts, hogy bízzunk benned, és ne a saját értelmünkre támaszkodjunk. Ámen.

Isten mindig szívesen fogad minket kérdéseinkkel együtt.
Joyce W. Bohn (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK A SZOCIÁLIS MUNKÁSOKÉRT!