Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a harmadik égig. Én tudom, hogy az az ember - hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; ha csak az erőtlenségeimmel nem. Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. Pál írta: "Én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek." (Fil. 4,11)

Első autónkat egy használtautó-piacon vettük, tíz évesen. A tulajdonunk feletti büszkeségünk kissé elhomályosult, amikor másnap reggel nem akart beindulni. Ez csak a kezdete volt azon próbálkozásainknak, hogy az autónkat új autóként kezeljük. Évtizedekkel később elismertük, hogy időt és pénzt takaríthattunk volna meg, ha elfogadjuk olyannak, amilyen - köhögősnek, zörgősnek és hibásnak.
Mint Pál apostol, aki megtanult a "tövissel a testében" élni (2Kor 12,7), jól tesszük, ha az élet részeként fogadjuk el a tökéletlenséget. Legtöbben rájövünk, hogy a tökéletes házasságban való reménység némi módosításra szorul. A tökéletes gyermekekben való reménységünk is rövid életű. Megtanulunk úgy élni velük, amilyenek. Az idős kor sincs fájdalom és fáradtság nélkül.
Pál erőt merített Isten szavaiból: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12,9) Hit által ámulatba ejtő képességünk lesz a "tövissel" együtt élni. Isten kegyelme elegendő Jézus Krisztusban.

Imádság: : Segíts minket, Istenünk, benned bízni, elhinni, hogy a te kegyelmed megtart minket, bármit is hoz az élet. Krisztusban imádkozunk hozzád. Ámen.

Az élet ugyan nem tökéletes, de azért nagyon jó.
Robert R. Allen (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK HOZZÁ KELL SZOKNIUK AZ ÖREGEDÉS KORLÁTAIHOZ!