Mert így szól az én Uram, az ÚR, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek! Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon. De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek. Ne sírj többé, Sion népe, amely Jeruzsálemben laksz! Bizonyosan megkegyelmez az ÚR, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked. És bár szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr, nem állítják többé félre tanítódat, hanem saját szemeddel láthatod tanítódat. Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le! Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek. (Zsolt 56,5)

Lelkigondozói csoportunkban a bizalom volt a témánk. A vezetőnk önként jelentkezőket kért egy "nagy utazásra". Jelentkeztem. Be kellett csuknom a szemem, majd egy másik társam kézen fogott, és elindultunk. Első lépéseim nagyon bizonytalanok és tétovák voltak. Amikor véletlenül beleütköztünk egy padba, egyből kinyitottam a szemem. Társam buzgón szabadkozott. Én viszont rájöttem, hogy teljesen felesleges volt ennyire aggódni, hiszen semmi más nincs körülöttünk, csak padok, falak és a padló. Akkor újra becsuktam a szemem, és most már teljes nyugalommal rábíztam magam a vezetőmre. Békesség töltött be, és a biztonság tudatával folytattam az utat.
Mély benyomást tett rám ez az élmény. Az a békesség, ami akkor töltött el, amikor 10 percig rábíztam lépéseimet a társamra, megmutatta, mennyire erősen kézben tartom saját életem vezetését. Habár sokszor beszéltem bizalomról, életem nagy részét én irányítottam. Azonban Isten drága békessége lehet az enyém, ha életemet teljesen átadom neki.

Imádság: : Mennyei Atyánk, amikor túl erősen kézben tartjuk dolgainkat, segíts elengedni azokat, és benned bízni. Ámen.

A görcsös erőlködés helyett bízzunk Istenben!
Ann G. Moore (Connecticut, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK VEZETÉSRE VAN SZÜKSÉGÜK!