Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. Ezért hangosan így szólt hozzá: "Állj a lábaidra egyenesen!" Ekkor az talpra ugrott, és járt. Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: "Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!" Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő. Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik. Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, és így kiáltottak: "Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon, bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet." Így szóltak, és nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy áldozatot mutasson be nekik. Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe. Miután hirdették az evangéliumot ebben a városban, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. (ApCsel 14,22)

Egy autóbalesetből következő sérülésem miatt az orvosom előjegyzett két MR (mágneses rezonancia) vizsgálatra. Mivel még soha nem estem át ezen, nem tudtam, mire számíthatok. Először azt gondoltam, mindössze 5 percbe fog telni, de később rájöttem, hogy legalább 40 percig fog tartani, mire a testem minden szeletéről készítenek egy kis képet. Amikor előjegyzésbe vettek, megkérdezték: "Nem klausztrofóbiás?" Habár nyugodt hangon nemmel válaszoltam, magamban azt gondoltam: "Ajaj, ez nem hangzik túl jól!"
A gép előtt állva meglepődtem, hogy milyen szűk helyre fognak betolni. Ahogy lefeküdtem, lassan betoltak a gépbe. Az első percben pánikba estem, és már majdnem elkezdtem kimászni a szűk csőből. De akkor történt valami. Meghallottam a vizsgálatot végző orvos hangját egy hangszóróból, és megnyugodtam.
Ebből az élményből megtanultam valamit a szenvedésekről, amikkel a keresztyéneknek szembe kell nézniük. Az életünk ugyanis sokszor szűk helyen visz át, olyan szenvedéseken keresztül, melyek összenyomnak. Ezekben a szorító helyzetekben csak úgy kerülhetjük el a pánikot, ha Isten szavára hallgatunk. Isten meg tud nyugtatni bennünket, és segít erőseknek maradni.

Imádság: : Örökkévaló Istenünk, kérünk, ajándékozz meg erőddel. Ámen.

Isten hangja szól a nyomorúság idején.
Van Morris (Kentucky, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN DOLGOZÓKÉRT!