Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják, hogy nem jelent meg neked az ÚR?! De az ÚR erre azt mondta neki: Mi van a kezedben? Egy bot - felelte ő. Dobd a földre! - mondta az ÚR. Amikor a földre dobta, kígyóvá vált, és Mózes elfutott előle. Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig bottá vált a markában. Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az ÚR, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Majd pedig ezt mondta neki az ÚR: Dugd be a kezedet a kebledbe! Bedugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta, hófehér volt a keze a poklosságtól. Ezután pedig azt mondta: Dugd vissza a kezedet a kebledbe! Visszadugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta a kebléből, ismét olyan volt, mint testének többi része. Ha tehát nem hisznek neked, és nem hallgatnak a szóra az első jelnél, majd hisznek a szónak a következő jelnél. De ha még erre a két jelre sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor végy a Nílus vizéből, öntsd a szárazra, és a Nílusból vett víz vérré válik a szárazon. Akkor ezt mondta Mózes az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz! Ekkor az ÚR haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni. Beszélj azért vele, és add szájába a szavakat! Én pedig a te száddal és az ő szájával leszek, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit cselekedjetek. Ő majd beszél helyetted a néppel. Ő lesz a te szád, te pedig istenként állsz mellette. Vedd a kezedbe ezt a botot is, és tégy vele jeleket! Ekkor ezt mondta Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt, nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. (2Móz 4,10)

Családunk a Hősök Emléknapja utáni hétvégén minden második évben tart egy nagy családi találkozót Kelet-Tennessee-ben. A családi esemény az idén is egy csodálatos piknikezéssel vette kezdetét, azután egy nagynéni századik születésnapját ünnepeltük meg. Az ünnepi köszöntő elmondására egy Nyugat-Virginiában élő unokaöcsénket kértük fel. De ő váratlanul, amikor már közeledett a köszöntés órája, kijelentette, hogy nem tud szólni, mert Istentől még nem kapott mondanivalót.
Később, délután unokaöcsénk közölte, hogy imádkozott, és mégis kész a köszöntőt elmondani. Rokonom tapasztalata eszembe juttatta Mózes esetét, akit Isten így nyugtatott meg: "Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj." És amiként Isten képessé tette és bátorította Mózest, ugyanúgy tett az unokaöcsénkkel is.
Időnként Isten mindnyájunkat bizonyságtevésre szólít. Mi pedig Mózeshez hasonlóan úgy érezzük, hogy nem tudunk megfelelni a kérésnek. De ha imádkozunk, és hagyjuk, hogy Isten szóljon általunk, akkor képessé válunk a kihívás teljesítésére.

Imádság: : Drága Urunk, adj vezetést tetteinkhez és beszédünkhöz ma és minden napon. Ámen.

Istenre tekintve erőt nyerünk bármilyen kihíváshoz.
J. LaVon Kincaid (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK A SZÉTSZÓRÓDOTT CSALÁDOKÉRT!