Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. Mert a törvényig is volt bűn a világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény. Mégis úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám vétkéhez hasonlóan estek bűnbe. Ő pedig előképe az eljövendőnek. De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a vétke miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra. És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyan egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából vitt megigazulásra. Ha pedig az egynek elbukása miatt lett úrrá a halál egyetlen ember által, akkor azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, még inkább uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává. Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká. A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja a barátaiért. (Jn 15,13)

A rohanó város embersűrűjében kígyózva haladtam az utcán a saját célom felé. Figyelmemet egyszer csak magára vonta egy ember, aki az út menti hot-dog árusnál állt a sorban. A délről megmaradt hot-dogot most már fél áron adták. Az ember bütykös ujjaival egy kis műanyag zsákkal és egy ócska cipővel ügyetlenkedett, az egészet alighanem párna gyanánt használhatta.
Már épp sorra következett, amikor valaki minden figyelmezetés nélkül elé vágott. Az illető, öltözéke szerint üzletember lehetett, és a pulthoz érve fürgén nyújtogatta az eladó felé a pénzét.
"Milyen tisztességtelen!" - gondoltam méltatlankodva. De a szavai rám cáfoltak. Az üzletember a hajléktalanra mutatott és csak ennyit mondott: "Hozzám tartozik! Én fizetem a számláját!"
A pillanat gyorsan tovatűnt, de a benyomás annál tovább megmaradt bennem. Isten szemében mi épp olyanok vagyunk, mint az a férfi - szegények, magányosak, és nem tudjuk kifizetni tartozásunkat a bűneinkért. De Jézus odalépett a sor elejére, és így szólt: "Hozzám tartoznak! Én fizetem az adósságukat."

Imádság: : Köszönjük, Urunk, azt a szeretetet, amit irántunk tanúsítottál. Segíts, hogy mi is hasonlóképp cselekedjünk másokkal. Ámen.

Krisztus felénk tárja szerető karjait.
Elaine Ingalls Hogg (Új-Skócia, Kanada)

IMÁDKOZZUNK A SZEGÉNYEKÉRT!