A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok. Ezt mondja az Úr: "...Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket." (Ézs 66,1.13)

Amikor gyerekeim kicsik voltak, többnyire velük voltam. Ha nem, egy megbízható gyerekgondozó vigyázott rájuk. Ha veszélyes helyzetbe kerültek, vagy valami elfogadhatatlan dolgot tettek, valaki mindig ott volt, hogy visszatartsa őket. Egy idősebb és bölcsebb valakinek a felügyelete segítséget, vezetést jelentett, és nevelte őket.
Most a gyerekeim gyakran távol vannak tőlem. Izgulok, ki fog segíteni nekik, ki fogja vezetni és felügyelni őket, ha szükségük lesz rá? Ki fog rájuk vigyázni, ha én nem leszek velük?
A 139. zsoltár szavai nyugtatnak meg. Megerősít, hogy bárhová mennek is a gyerekeim, Isten karja fogja őrizni és vezetni őket. Mindennap imádkozom értük, tudva, hogy Isten nagyobb segítséget, bölcsebb irányítást nyújt, és helyesebben neveli őket, mint én valaha is. Ahogy nőnek és egyre távolabb kerülnek a közvetlen felügyeletemtől, megnyugszom abban a tudatban, hogy Isten mindig velük lesz.

Imádság: : Istenünk, rád bízzuk azokat, akiket szeretünk. Segíts emlékezni, hogy te már akkor szeretted őket, amikor mi még nem is ismertük őket. Ámen.

Akiket szeretünk, azokat Isten szerető gondoskodása kíséri.
Beverly W. Dillard (Georgia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT A SZÜLŐKÉRT, AKIKNEK A GYERMEKEI ELKÖLTÖZNEK OTTHONRÓL!