Hanem mit mond? Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg. Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik! Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás mondja: Uram, ki hitt a mi beszédünknek? A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által. Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik. (Róm 10,15)
Amikor egy általános iskola 7. osztályában kezdtem tanítani, még nem voltam megtérve. Úgy is fogalmazhatnék, hogy meglehetősen gyér tapasztalatom volt egyházi ügyekben. Az első évem rögtön egy nagyon kemény csapattal hozott össze: drogfüggő gyerekek, öngyilkosság, túlkoros diákok. Kezdő tanárként örökösen résen kellett lennem, és állandóan figyelni.
Két diákom, egy lány ikerpár volt akkor a "jó tanuló". Állandóan leveleket írtak nekem, amiket a folyosón a kezembe nyomtak. Habár ezek családról, serdülőkori problémákról, jegyekről szóltak, mindig egy-egy bibliai idézettel zárták őket. Életemben először a kezembe vettem a Bibliát, mert el akartam ezeket az igéket olvasni.
Visszatekintve úgy látom, hogy azok a kis cetlik indítottak el a Krisztussal járásban. Isten jelen volt az általános iskolában, és a Szentlélek azon a két kislányon keresztül világított nekem. Erőteljes bizonyságtételük arra emlékeztet minden nap, hogy szavaimon és tetteimen keresztül Isten szeretetét oszthatom meg mindenkivel, akivel találkozom.
Imádság: : Köszönjük, Istenünk, azokat, akik nap mint nap szeretetedről tesznek bizonyságot, és akik másokat elvezetnek hasonló megtapasztalásokhoz. Ámen.
Hitünk és szeretetünk apró tettei másokat Krisztus felé mozdíthatnak.
Lauren W. DellaRova (New Jersey, USA)
IMÁDKOZZUNK A TANÁROKÉRT!
