Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: "Éli, éli, lamá sabaktáni!" azaz: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: "Illést hívja." Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. A többiek pedig ezt mondták: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse." Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
Mt 27, 45-50.
HA MINDEN ELVESZETT
Ezt mondom Istennek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? (Zsolt 42,10)
Sokszor úgy éreztem, hogy az emberek és Isten is elhagyott. Általában ha az emberek cserbenhagynak, Istenhez fordulok. De sok éven át, amikor lelki válságban voltam, úgy éreztem, mintha Isten is megfeledkezett volna rólam. Azután elolvastam, hogy Jézusnak milyen próbákat kellett kiállnia, és min ment keresztül értünk. Ő is úgy érezte, hogy elhagyták az emberek és az Atya is. Ez segített, hogy megértsem, hogy Jézus Krisztus velem van a megpróbáltatások idején. És ami még csodálatosabb, hogy Jézus Krisztus önként vállalta az emberlét fájdalmait, amikor otthagyta a mennyország boldogságát.
A nehézségek segítettek, hogy egy másik bibliai igazságot is megtapasztaljak: "Jézus betölti a mindenséget." (Ef 4,10) Még nem vagyok túl a nehézségeken, de belekapaszkodok az ígéretbe: "Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve" (Zsolt 46,6).
Imádság: : Drága Istenünk, köszönjük neked, hogy velünk vagy a legsötétebb napjainkban is. Köszönjük, hogy mellettünk állsz, ha elhagyatottnak és magányosnak érezzük magunkat. Ámen.
A megpróbáltatásainkban békességet ad, hogy tudjuk, Krisztus megért minket, és velünk van.
Sarah Chee (Szingapur)
