Jézus ezt a példázatot mondta nekik: "Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre."
Lk 15,3-7.
ÚJRA A CSAPATBAN
Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, ők pedig követnek engem. (Jn 10,27)
A kutyámat kora hajnalban szoktam sétáltatni. Közben végiggondolom a napomat, és Istentől kérek vezetést imádságban. Egy decemberi napon, még hajnalhasadás előtt, a csillagok halványan pislákoltak az égen, és lágyan világított a félhold. Gyönyörű volt ez a reggel, és én elkezdtem imádkozni.
Imámat azonban nehézkesnek találtam, szavaim hamisan csengtek, mert távol éreztem magam Istentől. Nehéz időszaka volt ez életemnek. Alzheimer kóros édesanyám nem sokkal azelőtt kapott agyvérzést, aminek következtében ágyhoz kötött lett. Munkámmal kapcsolatosan is szorongások és aggodalmak gyötörtek. Rájöttem, hogy ezek a dolgok tartanak távol Istentől. Kértem őt, hogy segítsen megújítani a vele való kapcsolatomat.
Amint befejeztem sétámat, megpillantottam az égen egy csapat vadlibát, a szokásos v-alakzatban szállni. Egyikük azonban lemaradt, és nem repült együtt a csapattal. Ahogy figyeltem őket, az elmaradt madár fokozatosan felzárkózott a többiekhez. Ezt a látványt úgy értelmeztem, hogy Isten válaszolt imádságomra. Olyan volt, mintha azt mondta volna nekem: "A helyed mindig fenn van tartva. Örülök, hogy visszatértél."
Imádság: : Urunk, köszönjünk neked, hogy te annyira szeretsz, hogy ha el is csatangolunk, megkeresel, és közeledbe hívsz bennünket. Ámen.
Isten mindenkinek helyet biztosít.
Glen Graham (Louisiana, USA)
