Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez. Az ő nyomdokait kövessétek... (1Pt 2,21)

Az egyik zord téli reggelen sűrű hóesés közben mentem az iskolába. El sem tudom mondani, hogy mennyire fáztam! A szemembe fújt a hó, alig láttam valamit. Lehajtottam a fejem, hogy ne essen a szemembe. Ekkor már csak magam elé néztem. A hóban rengeteg nyomot pillantottam meg, mindegyik másfelé tartott. Egy azonban pont az úti célom felé haladt. Ezt követve jutottam el az iskolához úgy, hogy semmi mást nem néztem, csak ezt a nyomot. Így nem kellett vigyáznom, hogy megmaradok-e a járdán, elkerülöm-e a bukkanókat, beleütközöm-e az egyik építkezés hóval lepett anyagaiba...
Az jutott eszembe, hogy Isten pontosan így terel minket a helyes úton. Bár mi nem látjuk, hogy mi lesz ebből, miként vezet tovább és tovább. De elég, ha rábízzuk magunkat Isten szavára, a Bibliára. Ez vezet minket a mennyországig, feltéve, ha nem választunk közben más utat, más nyomot, ami rossz irányba vinne.

Imádság: : Köszönjük, Urunk, hogy rád bízhatjuk magunkat, s nem tévedünk el a világ labirintusában. Ámen.

Ha Isten vezetésére bízzuk lépteinket, sikeresen célba jutunk.
Kurdi Barnabás (12 éves, Kaposvár, Magyarország)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEM MERIK JÉZUST KÖVETNI!