A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között. De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem: Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem. Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem... Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem. (1Móz 3,12-13)
Valahányszor elveszítettek egy játszmát, Bruce-t mindig szemrehányás érte. "Mikor tanulod meg végre, hogyan kell játszani?" - szapulta a partnere.
"És te mikor tanulod meg, hogy ne másokat hibáztass saját problémáid miatt?" - replikázott Bruce.
Legtöbb börtönlakó társam hibáztat valakit vagy valamit azért, hogy ide került.
Amikor problémáink közepette a kifogásokat keressük, a gyógyulás útját vétjük el. A mentegetőzés és a bűnbakkeresés egyáltalán nem szokatlan dolog. Az első emberpár is így tett. Amikor Isten Ádámot a bűne felől kérdezte, ő Évára mutogatott. Éva pedig a kígyóra.
Az elkövetett rossz dolgainkban milyen könnyen kifogásokat keresünk, másokat és a körülményeket hibáztatva. De Isten tudja az igazságot, és mindenkit cselekedete szerint ítél meg. Az Isten törvénye elleni engedetlenség bűn, és megszakítja a vele való közösségünket. Először is hagyjuk abba mások hibáztatását, azután valljuk meg bűneinket Istennek. Ő kész a megbocsátásra és kapcsolatunk helyreállítására.
Imádság: : Urunk, segíts, hogy ne másokat okoljunk helytelen cselekedeteink miatt. Ámen.
Amikor magunk helyett másokat hibáztatunk, elveszítjük az Istennel való megbékélés lehetőségét.
Roy Anthony Borges (Florida, USA)
IMÁDKOZZUNK BŰNBÁNÓ SZÍVÉRT!
