Történt egyszer, hogy valahol imádkozott Jézus, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: "Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait." Ő pedig ezt mondta nekik: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe." Azután így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek; - és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked! Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van." "Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?" Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..." (Lk 11,2) - Károli fordítás

Mi, keresztyének, rendszeresen imádkozzuk az Úr imáját, amit Jézus a tanítványainak tanított. Mennyei Atyánkat szólítjuk meg, a világon lévő többi keresztyénnel együtt. Nem arról teszünk-e ezáltal bizonyságot, hogy ebben a zűrös világban mindazok fivéreink és nővéreink, akik ugyanúgy a mennyei Atyához fordulnak? Lehet eltérő bőrünk színe és kultúránk, élhetünk Ázsiában, Afrikában, Európában vagy Amerikában, vagy a világ bármely területén. De mint egy család tagjai ugyanahhoz az Istenhez fordulunk.
Néha úgy teszünk, mintha a fenti tétel nem lenne igaz. Sajnos előfordul, hogy a nemzeti hovatartozás, az iskolázottság, vagy egy szakma büszkeséggel tölt el, vagy a jólét hamis érzetét kelti. Ezeket a viselkedésformákat rasszizmusnak, vagy felsőbbrendűsködésnek nevezzük, de Atyánk óva int ezektől, és magasabb szintre hív. Amikor az Úr imáját mondjuk, emlékezzünk arra, hogy egy nagy család tagjai vagyunk, és testvéreink vannak szerte a világon.

Imádság: : Segíts drága Urunk, hogy minden férfiban, nőben és gyermekben testvérünket lássuk. Óvjál attól, hogy felsőbbrendű gondolatokkal lenézzük egymást. Ámen.

Tudok-e testvérként fogadni másokat?
George E. Helmke (New Yersey, USA)

IMÁDKOZZUNK, HOGY MINDEN EMBERBEN AZ ISTEN TEREMTMÉNYÉT LÁSSUK!