Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.
Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! Többé nem mondalak titeket szolgáknak... Titeket azonban barátaimnak mondalak... (Jn 15,15)

Hat évvel ezelőtt Skóciából Angliába települtünk át. A költözéskor azért imádkoztam, hogy Isten készítsen nekem egy hívő barátnőt, akivel majd beszélgethetek, és együtt imádkozhatok. Képzeljék csak el az örömömet, amikor egy évvel később Lois a közelünkbe költözött! Azonnal egy hullámhosszon voltunk, végre lett egy barátnőm, akiért annyit imádkoztam.
Annak ellenére, hogy nagyon közeli barátok vagyunk, Loisnak sem mondhatok el mindent, ami csak eszembe jut. Szívem legmélyebb vágyódásait egyedül Isten ismeri. Néha megbántjuk egymást, és becsapva érezzük magunkat. Nem vagyunk tökéletesek, így kapcsolatunk sem lesz sohasem az.
De valamennyiünknek van egy barátja, aki soha nem hagy cserben bennünket. Isten a legbensőnket is ismeri, mégsem tagad meg, és nem fordul el tőlünk. A Zsolt 62,9 azt mondja: "Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket..." Kiönthetjük szívünket imádságban, abban a biztos tudatban, hogy Isten mindig velünk van.

Imádság: : Istenünk, te teljesen ismersz bennünket, és úgy szeretsz, ahogy vagyunk. Köszönjük, hogy menedéket adsz, és azt a tudatot, hogy te soha nem fordulsz el tőlünk. Ámen.

Milyen barát vagyok?
Joanne Appleton (Bristol, Anglia)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKINEK SZÜKSÉGE VAN EGY KERESZTYÉN BARÁTRA!