Aztán eljöttek János tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak. Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: "Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak." Jézus azonban ezt mondta nekik: "Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!" Ők pedig így válaszoltak: "Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk." Ő pedig ezt mondta: "Hozzátok ide nekem azokat!" Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen." Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "URam, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: "Valóban Isten Fia vagy!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "Uram, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt. (Mt 14,29-31)

Tagja vagyok egy teknősfigyelő csoportnak. A Mexikói-öböl partjain járőrözök kora hajnalban tengeri teknősök nyomai után kutatva. Amikor nyomokra bukkanok, követem őket egészen a fészekig. Kis zászlókkal jelölöm meg a helyet, később kordonnal lezárjuk a területet, hogy biztosíthassuk az újszülött teknősök kifejlődését és visszatérésüket az óceánba.
Észrevettem, hogy amint a tengerparton sétálok, és figyelem a hullámok fodrozódását a lábam körül, a kavargó vízben könnyen megszédülök és elvesztem egyensúlyomat. De amint felemelem a fejem, és a horizontot kezdem el figyelni, vagy valamilyen stabil tárgyat, azonnal visszanyerem az egyensúlyom.
Ez az élmény saját életünket juttatja eszembe. A mindennapok hullámveréseiben gyakran elveszítjük egyensúlyunkat és tájékozódó képességünket, ha csak a mélybehúzó gondokra koncentrálunk. De ha felemeljük tekintetünket, és Jézusra irányítjuk, újra visszanyerjük egyensúlyunkat és biztonságérzetünket.

Imádság: : Urunk, segíts tekintetünket rád irányítanunk, hogy biztonságban érezhessük magunkat a mindennapokban. Ámen.

Egyedül Krisztusra koncentráljunk!
Fred Mack (Florida, USA)

IMÁDKOZZUNK A VESZÉLYEZTETETT TERMÉSZETÉRT!