Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR.
Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival.
Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.
Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.
Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.
Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.
Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.
Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága.
Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.
De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;
azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,2)

Az emlékezés csodálatos ajándék. Az egyik legnagyszerűbb dolog az életben a különleges élményeket és eseményeket feleleveníteni, és visszaemlékezni rájuk. Ám én a hibáim és kudarcélményeim földbedöngölő emlékeit hordoztam, és ez lelkileg teljesen kimerített.
Ahogy öregszem, és egyre több idős emberrel beszélek, rá kell jönnöm, hogy ezeknek az "arany" éveknek a nagy kísértése a múlt kudarcain töprengeni. Kínzó és egyben elerőtlenítő élmények ezek. Magamat is rajtakaptam a régi kudarcaim boncolgatásán, ezért a következőt jegyeztem fel a naplómba: "Óvakodj a megterhelő emlékektől!"
Bátorításra van szükségem ahhoz, hogy hibáimból és kudarcaimból tanulva tovább tudjak lépni, azok felé a lelki javak felé, melyek a Jézus Krisztus által Istennél vannak.
Hogy elkerüljük a megterhelő emlékeket, irányítsuk figyelmünket inkább az áldások felé, melyekben Isten már részeltetett minket, és amelyeket a jövőben ígérete szerint még tartogat számunkra. (Fil 3,13-14)

Imádság: : Taníts meg minket, Istenünk, a múlt szép emlékeit ápolgatni, a rossz emlékeken pedig túllépni a jövő felé, melyet te készítesz a számunkra. Ámen.

Az áldások emlékeiből élj!
John M. Drescher (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FÁJDALMAS EMLÉKEKKEL KÜSZKÖDNEK!