1 Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival. 2 Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette. 3 Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Akkor éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. 4 Miután elfogatta Pétert, börtönbe vetette, és átadta négy, egyenként négy tagból álló katonai őrségnek, hogy őrizzék, mert a páskaünnep után akarta őt a nép elé vezettetni. 5 Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.
6 Azon az éjszakán, amikor másnap Heródes elő akarta vezettetni, Péter - két bilinccsel megkötözve - két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. 7 És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: "Kelj fel gyorsan!" Erre lehulltak a bilincsek Péter kezéről. 8 Ezt mondta neki az angyal: "Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat!" Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: "Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!" 9 Ekkor kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. 10 Amikor átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt előttük. Mikor kiment rajta, végighaladtak egy utcán, aztán hirtelen eltávozott tőle az angyal. 11 Ekkor Péter magához tért, és így szólt: "Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amit a zsidó nép várt." 12 Amikor feleszmélt, elment Mária házához. Ez anyja volt annak a Jánosnak, akit Márknak is neveztek. Itt sokan egybegyűlve imádkoztak. 13 Amikor megzörgette a bejárati ajtót, odament egy Rodé nevű szolgálóleány, hogy megtudja: Ki az? 14 Amikor megismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. 15 De azok azt mondták: "Elment az eszed!" Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: "Az ő angyala az!" 16 Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták őt, elámultak. 17 Akkor intett nekik a kezével, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki az Úr a börtönből, és így szólt: "Mondjátok el ezeket Jakabnak és a testvéreknek !" Azután kiment, és más helyre távozott.
ApCsel 12,1-17.
ISTENI SZABADULÁS
Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban... (Ef 3,20-21)
Mosolygok, amikor Péter börtönből való szabadítását olvasom. Péter olyan mélyen alszik, hogy az angyalnak meg kell böknie, hogy felébredjen. Amikor kiszabadul, meglátogatja azokat, akik imádkoztak érte. Rodé megy Péter kopogására, de olyan izgatott lesz, amikor a hangját meghallja, hogy nem engedi be. Péternek kint kell várakoznia, míg Rodé megpróbálja meggyőzni az imádkozó embereket, hogy Péter kint van. De inkább hisznek egy angyali jelenésben, mint egy isteni szabadulásban.
Miért imádkoztak ezek a hívők? Ha Péter szabadulásáért imádkoztak, akkor aligha hitték, hogy Isten válaszol nekik. Hit nélkül vagy kevesebbért imádkoztak, mint amit Isten meg akart nekik adni?
Mindannyian imádkoztunk már valamiért, amit nem kaptunk meg: betegségből való gyógyulásért, egy állásért, amit valaki más kapott meg, vagy valami más jóért. Ilyenkor félünk újra kérni. Ezért kisebb kéréssel állunk elő. Nem akarunk csalódni. Talán sohasem fogom megérteni, hogy néha miért nem kapok választ, de megértem, hogy a kicsi dolgokért elmondott imádság ára túl nagy. Isten talán nem ad túl sok csodát, de mennyit fogok látni, ha sohasem kérem?
Imádság: : Istenünk! Kérünk, segíts, hogy bízzunk benned, és olyan nagyot kérjünk, amilyen hatalmas te vagy! Ámen.
Isten hatalmas. A kéréseim túl kicsik?
Jennifer Aaron (Washington, USA)
