Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek, ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben. (Ef 4,5-6)

Úgy találom, a családi összejövetelekből sokat lehet tanulni, az evés, ivás, fényképnézegetés, játékok és beszélgetések között. Megdöbbentő, hogy ugyanazon család tagjai mennyire különbözhetnek méretben, alakban, egyéniségben; más dolgokat szeretünk, mások a terveink, elhivatottságunk, véleményünk.
Azonban mégis van, ami családként összeköt bennünket: a nevünk, az örökségünk, közös történetünk, közös tapasztalatok és életünk együtt eltöltött évei.
A gyülekezet - Isten családja - igen hasonló. Másképp imádjuk Istent, egyéniségünk más és más. Vannak közöttünk nyitottabbak és zárkózottabbak. Mindannyian Krisztust szolgáljuk, különböző módon. Ami azonban összeköt bennünket az az, amit Pál az efézusiaknak írt levelében: "Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek." Különböző alkatunk ellenére egy családhoz tartozunk a Krisztusban.
Vajon felismerjük ezt? Megteszünk-e mindent azért, hogy megtartsuk "a Lélek egységét a békesség kötelékével"? (Ef 4,3)

Imádság: g: Urunk, bocsáss meg, hogy elítéljük testvéreinket, mert ők mások, mint mi. Segíts őrizni az egységet. Ámen.

Sokkal fontosabb az, ami összeköt bennünket, mint ami elválaszt.
Larry W. Snyder (Washington, USA)

IMÁDKOZZUNK GYÜLEKEZETÜNK TAGJAIÉRT!