Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké." Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét." Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk. Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért! Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. (2Kor 9,12)

Édesanyám árvaházakban nevelkedett. A középiskolában elhatározta, hogy ápolónő lesz, de a tandíjra már nem volt pénze. Volt egy Margaret nevű szociális munkás, aki anyu szorgalmát látva felajánlotta, hogy szívesen kölcsönzi neki a szakmai képzéshez hiányzó összeget.
Margaret folyamatosan biztosította a szükséges pénzt, és nagylelkű ajánlata lehetővé tette, hogy anyu kibontakoztathassa a benne rejlő adottságokat. A képzés utolsó éveiben anyukám megismerte a papát a kórházban, mint betegeinek egyikét.
Édesanyám története arra emlékeztet, hogy egy adomány áldásai messze túlnőhetnek az eredeti szándékon, és olyan áldásokat jelenthetnek, amikről a támogatónak sejtelme se lehet. Valahányszor az egyházam részére adományt teszek, erre gondolok. A pénzem valakin konkrétan segít, talán a létkérdé-sét oldja meg. S ha néha talán elfeledkezem, hogy örömmel adakozzam, eszembe jut az ajándék, ami annyira átformálta édesanyám életét.

Imádság: g: Ó, Istenünk, köszönjük az irántunk való mérhetetlen jóságodat. Segíts minket, hogy mi is örömmel és nagylelkűen tudjunk adni. Ámen.

Adományunk beláthatatlan áldások felé tár ajtót.
Pamela Crowe (New York, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK NINCS MIBŐL FEDEZNI TANULMÁNYAIKAT!