Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: "Látsz-e valamit?" Az felnézett, és így szólt: "Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak." Aztán Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban. (Jób 42,5-6)

Amikor a legidősebb fiam hétéves volt, a tanítója arról tájékoztatott minket, hogy a gyerek nem jól látja az iskolatáblát. Javasolta, hogy vigyük el egy szemészhez. A vizsgálat után szemüveget rendeltek neki. Amikor ezt megkaptuk, az ismerős útvonalon hazafelé tartottunk. A fiam már viselte az új szemüvegét, és felnézett egy nagy hirdetőtáblára. "Ó! - kiáltott fel -, Nem is tudtam, hogy ez a nagy tábla itt van!" Mi észre sem vettük, milyen nagy szüksége volt a szemüvegre.
A lelki életben is, mintha Krisztus mondaná nekünk: "Lelkednek látásjavító lencsére van szüksége, hogy láthass engem a hétköznapi életedben." A fiam most már látta a körülötte lévő dolgokat, amelyeket azelőtt nem vett észre. Isten kegyelméből, amikor imádkozunk és olvassuk a Bibliát, Krisztus megnyitja a szemünket, hogy meglássuk őt másokban, és magunkban. Ha engedjük, hogy megjavítsa látásunkat, mi is így kiálthatunk fel: "Ó, nem is vettem észre eddig, hogy egész életemet Isten szeretete, megbocsátása és kegyelme kísérte! Most már azonban világosan látom."

Imádság: g: Istenünk, adj éles látást, hogy világosan lássunk téged másokban, és észrevegyük munkálkodásodat saját magunkban is. Ámen.

Jézus Krisztusban egész másképp látjuk a világot.
Joe Ed Lamb (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK A LÁTÁSSÉRÜLT EMBEREKÉRT!