Artahsasztá király uralkodásának huszadik évében a Niszán hónapban történt: bor volt előttem, fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem szoktam szomorú lenni előtte, ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon megijedtem, és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg! Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt! A király így válaszolt, miközben a királyné mellette ült: Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza? Mivel a király jónak látta, hogy elbocsásson engem, közöltem vele az időpontot. Majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Júdába. Adasson egy levelet Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő erődítésnek meg a város falának a kapuihoz, és ahhoz a házhoz, ahova én megyek. A király megadta ezt nekem Istenemnek hozzám való jóakarata folytán. Amikor megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz, átadtam nekik a király leveleit. A király adott mellém a haderőből tiszteket és lovasokat is. Meghallotta ezt a hóróni Szanballat és Tóbijjá, az ammóni szolga, és nagyon rosszallották, hogy jött egy olyan ember, aki Izráel fiainak a javát keresi. A király megadta ezt nekem Istenemnek hozzám való jóakarata folytán. (Neh 2,8)

Az embereknek szükségük van arra, hogy a világszerte meglévő nehézségek és az otthoni problémák között egyaránt támogassuk őket. A hajléktalanszállóknak önkéntes segítőkre van szükségük, gyerekek várnak a segélyszervezetek támogatóira, az idős szomszéd nem tudja lenyírni a füvet, és saját gyermekünknek is segíteni kell a házi feladatban.
Nehémiás is látszólag lehetetlen helyzettel szembesült. Szülővárosa falai körös-körül lerombolva, a kapuk felégetve. Népe nyomorúságban, tehetetlenül sínylődött, de Nehémiás távol volt. Hallva ínséges helyzetükről, Nehémiás sírt, majd imádkozott. Imádságára csodálatos feleletet kapott. Isten mindent megadott, ami a falak és a kapuk újjáépítéséhez szükséges volt. Nehémiás sikere nem személyes adottságainak, vagy a körülményeknek tudható be, hanem Isten jóakarata folytán történt.
Elhatároztam, hogy ezentúl én sem engedem, hogy a körülöttem lévő szükség elbátortalanítson, hanem imádkozom, és hiszem, hogy Isten a lehetetlent is lehetségessé teheti.

Imádság: g: Urunk, köszönjük, hogy lehetőségeid korlátlanok. Segíts benned bíznunk, és a magunk ereje helyett rád hagyatkoznunk. Ámen.

El tudom-e hinni ma, hogy Isten minden forrása rendelkezésemre áll?
Holly Dickson-Ramos (Ontario, Kanada)

IMÁDKOZZUNK, HOGY MEGLÁSSUK, HOL AKAR HASZNÁLNI ISTEN!