Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt Jézushoz: "Boldog az, aki Isten országának vendége." Ő pedig a következőképpen válaszolt: "Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat." Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. (Gal 6,10)

Curt fiam izgatottan szervezte 12. szülinapjára az ünnepséget a jégpályán, és mindenkit meghívott az osztályából. Azonban a 25 gyerekből csak hatan jöttek el. Gyorsan felkapták korcsolyáikat, és elkezdték élvezni a zenét, a villogó fényt, a játékokat, a pizzát és a szülinapi tortát.
Miközben megkönnyebbülve láttam, hogy Curt és barátai jól érzik magukat, azon tűnődtem, mi történhetett a többi gyerekkel? Vajon iskolatáskáik mélyén szunnyadnak a meghívók? Vagy elfelejtkeztek az ünnepségről? Néhányan elfogadható magyarázatokkal jelezték, hogy nem jönnek, de legtöbben nem is válaszoltak. Csalódott voltam, hogy ennyire kevesen voltak.
Aztán rájöttem, semmiben sem különbözöm a meghívottaktól. Eszembe jutottak olyan idők, amikor nem válaszoltam Isten meghívására: amikor terveztem, hogy üdvözlőkártyát küldök az öregotthon egyik lakójának, de soha nem küldtem el, vagy amikor imádkozni akartam egy barátom lányáért, de elfelejtettem. Mint a távollévő vendégek, lemaradtam az örömről. És Istennek is csalódást okoztam.

Imádság: : Szent Istenünk, megvalljuk, hogy gyakran nem válaszolunk meghívásodra. Adj nekünk halló füleket és kész szívet. Jézus nevében. Ámen.

Mindig fogadd el Isten meghívását!
Roberta Tucker Brosius (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK, HOGY MEGHALLJUK ÉS ELFOGADJUK ISTEN SZOLGÁLATRA VALÓ ELHÍVÁSÁT!