A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR.
Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem!
Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!
Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem.
A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám.
Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. (Zsolt 18,7)

2001. szeptember 11-én a halál már nem egy távoli eshetőség volt csupán, hanem megfogható valósággá vált számomra. Az aznapi terrortámadás mindannyiunkat megdöbbentett. Az is tragikus lett volna, ha csak egy gépet térítenek el, egy repülő csapódik be, vagy egy épület omlik össze. De az események halmozódása szeptember 11-ét még érthetetlenebbé tette. Nemcsak az áldozatokat sirattuk, hanem saját jólétünket is féltettük.
Bizonyára mindannyian éreztünk már félelmet. Talán megérintett a halál lehelete, vagy halálfélelem vett erőt rajtunk. De ha Istenben hiszünk, csodálatos bizonyosságunk lehet, hogy ő örök karjaiba zár bennünket. A félelemnek is lehet értelme az életünkben, a veszélyre figyelmeztethet. Arra is emlékeztethet, hogy Isten velünk van, és a félelem helyett nyugalmat kínál. Jézus segítségével a halállal is félelem nélkül nézhetünk szembe.

Imádság: : Istenünk, félelmeink között segíts megnyugodnunk ígéreteid bizonyosságában. Ámen.

Minden egyes krízishelyzet jó lehetőség arra, hogy megemlékezzünk Isten örökké tartó szeretetéről és állandó jelenlétéről.
Jimmy Wells (Georgia, USA)

IMÁDKOZZUNK A TERRORIZMUS ÁLDOZATAIÉRT ÉS CSALÁDJAIKÉRT!