A karmesternek: "A hajnali szarvas" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!
Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.
Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei.
Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket.
Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. Semmiféle teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. (Róm 8,39)

A zsúfolt kórház egyik elkülönített szobájában fekve úgy éreztem, mindenki elhagyott: családom, barátaim, de még Isten is. Sürgősséggel szállítottak kórházba, semmit nem vittem magammal, még egy pizsamát sem. Félelem fogott el. Miért nem érzem Isten jelenlétét? Észrevettem egy Bibliát, és a 22. zsoltárt kezdtem olvasni.
Dávidnak, a nagy királynak, "az Úr szíve szerint való embernek" (1Sám 13,14) sok szenvedéssel kellett szembenéznie, látszólag Isten segítsége nélkül. Ellenségei kutyafalka módjára vették körül. Kimerülten és segítség nélkül nem tudott mást tenni, mint Istenhez kiáltani: "Miért hagytál el?" (Zsolt 22,2) Évszázadok múltán a keresztről Jézus, az Isten Fia ugyanezeket a szavakat ismételte. (Mt 27,46)
Dávid és Jézus is úgy érezte, elhagyta az Isten. Ezért úgy hiszem, én is érezhetek ugyanígy. Nem bűn az, ha elcsüggedünk, vagy ha úgy érezzük, még Isten is elhagyott. Isten azonban nem távolodott el Dávidtól, sem Jézustól, és nem fog elhagyni minket sem.

Imádság: : Drága Istenünk, amikor egyedül, és elhagyatva érezzük magunkat, köszönjük a bizonyosságot, hogy semmi sem választhat el minket szeretetedtől. Ámen.

Érzéseink változhatnak, de Isten szeretete változatlan.
Shirley M. Corder (Western Cape, Dél-Afrika)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ELHAGYATVA ÉRZIK MAGUKAT!