Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk. Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én méginkább: nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes. (Mt 5,48)

Van egy rossz és egy jó hírem. A rossz hír, hogy nem vagyok tökéletes, bűnös ember vagyok. A jó hír pedig, hogy már nem vagyok annyira "tökéletlen", mint voltam. Fiatal koromban nagyon üres életet éltem. Mindent csak a magam örömére és kedvtelésére tettem. Nem érdekelt Jézus Krisztus követése. Azt gondoltam, ha őt követném, az csak zavarná életmódomat, akadályozná karrieremet, és gátolna az anyagi biztonság elérésében. Úgy véltem, később még rengeteg időm lesz, hogy a hit kérdésével foglalkozzak. Fogalmam sem volt arról, hogy Krisztus mindeneknek a forrása. Fél életemet a dicsőség és a gazdagság hajszolásával töltöttem, míg rájöttem, hogy mindez csak múló kielégülést nyújt.
Végül beláttam, hogy egyedül Isten adhat igazi és tartós beteljesülést. Ebben az életkorban, amikor már lelkileg őrá hangolódva, és alázatosan, jelenlétében megnyugodva kellene élnem, még csak az út kezdeténél tartok. Megtapasztalom azonban, hogy tökéletlen voltom ellenére Isten nem fordul el tőlem. Nem vonja meg bocsánatát és feltétel nélküli szeretetét. Azóta minden nap azon vagyok, hogy megbékéljek Istennel, aki után lelkem leginkább vágyódik. Bárcsak hamarabb kezdtem volna!

Imádság: : Kegyelmes Istenünk, köszönjük, hogy elfogadsz minket, pedig nem vagyunk tökéletesek. Ámen.

Egyikünk sem tökéletes, Isten mégis szeretettel fogad.
D. D. Emmons (Illinois, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÜZLETEMBEREKÉRT!