Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt Jézus tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg imádkozom." Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett, majd így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok." Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. És így szólt: "Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." Amikor (Jézus) visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani?" (Mk 14,37)

A gyülekezeti missziós továbbképzés utolsó alkalma volt. Miért éppen ezt az embert kérte fel a lelkészünk a foglalkozás megtartására? Olyan öntelt, olyan ítélkező, olyan arrogáns modorú! Rápillantottam az órámra, majd körbenéztem, hány embert zavarnék azzal, ha elmennék. Zaklatottságomban kinyitottam a Bibliámat. Arra a szakaszra esett a tekintetem, ahol Jézus Pétert kérdezi: "Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani?" Arra gondoltam: "Egy órát? Egy órát ezzel az előadóval? Tőlem kérdezed ezt, Istenem?" Sejtve, hogy igen, így válaszoltam magamban: "Igen Uram, el tudok veled tölteni egy órát." Nyugodtan elhelyezkedtem, nem kerestem már a menekülés lehetőségét.
Az előadás végén ismét megnéztem az időt. Éppen egy óra telt el azóta, hogy először nyugtalankodni kezdtem. Ebben az egy órában becsületesen figyeltem az előadóra. Isten ebben a rövid időben nagy dolgot végzett el bennem. Egy óra elteltével én lettem kevésbé öntelt, kevésbé ítélkező és arrogáns. Isten tanítgat a türelemre és mások szeretetére.

Imádság: : Drága Istenünk, segíts türelmesnek lennünk, amikor inkább ítélkeznénk. Segíts tanulnunk másoktól. Ámen.

Az zavar minket másokban, amit magunkban sem szeretünk.
Jean Davis (Delaware, USA)

IMÁDKOZZUNK A GYÜLEKEZETÜNK MISSZIÓS MUNKÁJÁÉRT!