Emlékezz az ősidőkre, gondolj az elmúlt nemzedékek éveire! Kérdezd atyádat, elbeszéli, véneidet, majd elmondják: A Felséges részt adott a népeknek, és szétosztotta az emberfiakat, megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint. Mert az ÚR része az ő népe, Jákób a kimért öröksége. Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evezőtollán hordozza őket. Az ÚR vezette egymaga, nem volt vele idegen isten. Mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evező-tollán hordozza őket. Az Úr vezette egymaga, nem volt vele idegen Isten. (5Móz 32,11-12)

A felvonónál találkoztunk a siklórepülő oktatóval, és felmentünk a hegyre. A tetőn kiszálltunk, és gyalog mentünk tovább. A hegygerincen tizennégy éves fiunkra, Dougra ráadtuk a felszerelést, amit az oktatóhoz és az ejtőernyőhöz erősítettünk. A férjem fényképeket készített, én imádkoztam. Doug az oktatóval párban lefutott a hegyről a sziklaperem felé. Doug hirtelen megtorpant, de az oktató továbbfutott, és maga után húzta őt is. A szél belekapott az ejtőernyőbe, és lágyan egyre magasabbra emelkedtek.
Sok keresztyén hasonlóan válaszol a lelki kihívásokra, mint a fiam a hegyekben, amikor két lábbal a földön szeretett volna maradni. Félünk teljesen Krisztusra hagyatkozni, és megbízni benne. De ha elfogadjuk Krisztus vezetését, Krisztus társunk lesz az úton. Amikor a félelem megbénít, Krisztus visz bennünket tovább addig, amíg a Lélek szárnya gyengéden fel nem emel. S mennyire megváltozik akkor a látóhatár! A keresztyén élet egy kalanddá válik.

Imádság: : Urunk Jézus Krisztus, add, hogy megszabaduljunk félelmeinktől, és megnyugodjunk abban a tudatban, hogy közel vagy hozzánk. Ámen.

Isten arra hív, hogy kockáztassak és bízzak benne.
Michele D. Morrison (Aberdeenshire, Skócia)

IMÁDKOZZUNK A BIZONYTALAN KERESZTYÉNEKÉRT!