A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.
Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.
Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)
Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.
Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.
Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:
Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?
Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)
Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.
Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?
Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.
Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.)
Láttak téged a vizek, ó Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek.
A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak.
Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld.
Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott.
Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által. Izráel fiai szárazon mentek be e tenger közepébe, és a víz jobbról-balról falként állt. (2Móz 14,22)

Mindig csodálattal tölt el, amikor Mózes könyvében a zsidóknak a Vörös-tengeren való átkeléséről olvasok. Egy nagyszerű kép tárul elém: a zsidó nép megrakodva kel át a szárazon, miközben mindkét oldalon ott emelkedik hatalmas falként a víz, amely bármely pillanatban elnyelheti őket.
Azután gondolatban ezt a száraz, megbízható utat az üdvösségre vezető ösvényhez hasonlítom. A megpróbáltatások és kísértések mint hatalmas vízfalak elnyeléssel fenyegetnek bennünket. De ahogy Isten átvezette a zsidó népet a Vörös-tengeren, ugyanúgy törődik velünk, és átvezet minket a próbákon és a világ kísértésein.
Mivel Isten a vezetőnk, biztonságos az utunk az Ígéret földjére, a jutalmunk pedig a Jézus Krisztusban nyert üdvösség. Istenünk, Izráel Istene őrzi lépteinket.

Imádság: : Köszönjük, Urunk, hogy kézen fogva vezetsz bennünket és megvilágítod utunkat. Ámen.

Isten, aki a zsidókat szabadságra vezette, minket is vezet.
Adalgisa Lappost (La Romana, Dominika)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK EGY MÁSIK ORSZÁGBA KÖLTÖZNEK!