Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,
sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.
A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,
nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,
kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.
Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.
Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.
Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban. Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk. (Zsolt 124,7)

Kék tollak verdestek kétségbeesetten. A madár fejjel lefelé csüngött egy faágról, és halálra rémülten csapdosott, mert a lábait valami hurok fogta. Brandt fiam nyugodt léptekkel odament a szajkóhoz, azután az egyik kezével szelíd, de határozott mozdulattal átfogta, a másikkal pedig végtelenül óvatosan egy késpengét csúsztatott a zsineg és a madár lába közé. Addig nyiszálta a szálat, amíg a zsineg meg nem adta magát. Ekkor Brandt néhány lépést tett, és a kezét a magasba lendítette. Huss! Egyetlen kék villanás, és a madár már magasan szárnyalt. Ez a látvány örökre megmaradt bennem.
Isten ugyanazt tette egykor velem, amit fiam imént a szajkóval. Pont ilyen tőrbe esett madár voltam. Én is átéltem, hogy mentő kezek nyúlnak utánam, hogy kiszabadítsanak a bűn kötelékeiből. Azután szabadon mehettem tovább. A madárral ellentétben én visszatértem a szabadítómhoz. Éreztem, Isten oltalma a legbiztosabb hely számomra. Soha sem fogom elfelejteni gyengéd szólítását és hívását. Isten kezében békességet és örök életet találtam.

Imádság: : Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy szabadító kegyelmed részesei lehetünk. Ámen.

Isten megszabadít, és teljes életet ad.
Shannon L. Van Roekel (Brit-Kolumbia, Kanada)

IMÁDKOZZUNK EGY KÉTSÉGBEESETT BARÁTUNKÉRT!