Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?
Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában.
Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.
Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak.
Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, URam!
Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem.
URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak!
Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek.
De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén.
Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban! Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban! (Zsolt 27,14)

Gyerekkoromban olyan fogócskát játszottunk, amelyikben annak a játékosnak, akihez a fogó hozzáért, meg kellett "fagynia". Csak azok szabadíthatták ki, akik még nem váltak mozdulatlanná. A fogó azonban őrizte a foglyait, és a jótevőket próbálta elijeszteni tőlük.
Egy 20 évvel ezelőtt történt gerincvelő sérülés következtében lebénultam, és bizony sokszor úgy érzem, hogy ledermedtem egy örökös várakozásra. Várnom kell, hogy egy segítő érkezzen, és testi szükségleteimről gondoskodjon. Várnom kell, hogy jöjjön valaki, aki betesz a kocsiba, hogy elvigyen szórakozni vagy vásárolni. Várnom kell a kórházban, az orvosi rendelőben és más egészségügyi intézetben. De ezek a várakozások egyúttal időt engednek az imádságra és az elmélkedésre. Miközben Isten igéje érthetővé válik számomra, eszembe jut egy-egy javításra szoruló jellemvonásom.
Az élethez hozzátartozik a várakozás. Ha Istenhez fordulunk, mindig azt fogjuk látni, hogy ő is vár ránk. Ha nyitottak vagyunk erre, akkor Isten a várakozás közben is megáld, és eligazít. Végül ő mindazokat megszabadítja, akik az ő országát várják, azt a helyet, ahol nem lesz többé várakozás.

Imádság: : Atyánk, miközben várnunk kell, szabadíts meg Lelked által a megkötözöttség érzésétől, hogy megtaláljunk téged. Ámen.

A várakozás ideje imádság idejévé válhat.
Don Deal (Alabama, USA)

IMÁDKOZZUNK A GERINCSÉRÜLTEKÉRT!