Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról- napra (2Kor 4,16)

Vasárnap reggel szokásos istentiszteletünket tartottuk a gyülekezetben. A liturgia az alkalom csúcspontjára, az úrvacsorára készített elő. Az Írás Isten kegyelmét és szeretetét hirdette minden ember számára. A jelenlévők - főként idős testvérek - lágyan, dallamosan énekelték a dicséreteket. Halk, sokszor alig hallható hangon imákat rebegtek, mindegyik komoly és reményteljes volt.
Amikor elérkezett az úrvacsoravétel ideje, a gyülekezet felállt. Az emberek előrementek, az Úr dicsősége ragyogott arcukon. Néhányan bottal lépegettek, másokat fiatalabbak támogattak, többen nem is bírtak letérdelni.
Ahogyan a testvérek az asztalhoz közeledtek, láttam magam előtt a győzedelmes egyházat. Láttam a hitben, reményben eltöltött időket, és az Úrral megtett évek örömét. Életük bizonyságot tesz Isten hűségéről és szeretetéről, aki megőrizte őket, és aki ma is ígéri, hogy mindannyiunkat megtart.

Imádság: : Köszönjük, Urunk, győzedelmes egyházadat, amely élő bizonyság lehet szeretetedről és együttérzésedről. Ámen.

A közöttünk járó szentek Isten örökké való szeretetének és vezetésének élő bizonyítékai.
Nelida Estela Sabanes (Santa Fe, Argentína)

IMÁDKOZZUNK GYÜLEKEZETÜNK IDŐS TAGJAIÉRT!