Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást! Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál. (Péld 18,10)

Feleségemmel gyakran találkozunk mókusokkal és más állatokkal vidéki útjainkon. Az állatok bizonytalannak tűnnek, melyik úton meneküljenek, amikor az autónk közeledik. A veszélyes úton ide-oda ugrálnak, ahelyett, hogy a biztonságot nyújtó útszélre húzódnának.
Sokan hasonlóan viselkedünk, mint ezek a szerencsétlen mókusok, amikor kísértéssel nézünk szembe. Ahelyett, hogy a Biblia intését követnénk, és hátat fordítanánk a gonosznak, még játszadozunk is a veszéllyel. A kísértés maga még nem bűn, hiszen Jézust is megkísértette a Sátán. A probléma az, ha nem ismerjük fel, és nem utasítjuk vissza a kísértést, vagyis engedjük, hogy legyőzzön. A fenti igeszakasz arra figyelmeztet, hogy "kerüljük a bálványimádást". A mai kor bálványai talán nem olyan egyértelműek, mint abban a korban, amikor először írtak róluk, de épp olyan valóságosak, vonzóak és veszélyesek az életünkre nézve. Az úton szaladgáló kis állatokkal ellentétben mi tudjuk, hogyan ismerjük fel, és meneküljünk meg a bajtól. A Biblia egy megbízható vezérfonal a mindennapi életünkhöz, ha olvassuk - és természetesen követjük - az utasításait.

Imádság: : Drága Istenünk, adj bölcsességet felismerni a kísértést, és aztán engedelmességet, hogy követni tudjuk a biztonságos utat, amelyet te adsz. Ámen.

A kísértésben Isten mindig mutat egy kiutat.
Jim Burnett (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI KÍSÉRTÉSSEL KÜZD!