Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, URam!
Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra!
Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor?
De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.
Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.
Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.
Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani.
Meg is váltja Izráelt minden bűnéből. Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. (Zsolt 77,12-13)

Lakóhelyemen a tél hosszú, borús napok sorát hozza magával. Ezeken a lehangoló hideg napokon gyakran gondolok a tavaszra. Emlékezem a pompázó virágokra, a meleg időjárásra, a napos égboltra, a télikabát, sapka, kesztyű és sál nélküli sétákra. Az ilyen vidám gondolatok gyakran átsegítenek a tél nyomasztó évszakán.
Úgy tapasztaltam, ugyanez az elv használható életem lelket próbáló és fájdalmas időszakaiban is. Napjaim ilyenkor hasonlatosak a téli sivár, hideg élettelen napokhoz; de ha a "tavaszra" gondolok, jobban érzem magam. Eszembe jut, hogyan áldott meg az Úr, és miképp válaszolt imádságaimra. Felidézem, hogyan ragyogtatta fel Isten a napot borús időszakokban. Ilyenkor a feszült, nehéz szívszorító idők sem tűnnek már olyan fájdalmasnak, mert tudom, nem egyedül járom ezt az utat. Tudom, hogy egyszer majd újra fény töri át a sötétséget, és a hidegséget elűzi Isten szeretetének melegsége.

Imádság: : Ó, Istenünk, amikor "hideg, téli" napokon járunk, segíts emlékeznünk sok áldásodra, hogy érezhessük szereteted melegét. Ámen.

A múlt áldásaira való emlékezés megtart a jelen próbáiban.
Mary K. Gulledge (Ohio, USA)

IMÁDKOZZUNK ISTEN SZERETETÉNEK MEGTAPASZTALÁSÁÉRT!