Most azért az URat féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, meg Egyiptomban, és az URat szolgáljátok! De ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk! Erre válaszolt a nép, és ezt mondta: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az URat, és más isteneket szolgáljunk! A mi Istenünk az ÚR! Ő hozott ki bennünket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és azokat a nagy jeleket tette szemünk láttára. Megőrzött bennünket minden úton, amelyen jártunk, és minden nép között, ahol átvonultunk. Kiűzött előlünk az ÚR minden népet, az országban lakó emóriakat is. Mi is az URat akarjuk szolgálni. Bizony, ő a mi Istenünk! Akkor Józsué ezt mondta a népnek: Nem tudjátok ti szolgálni az URat, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő, nem tűri el hitszegéseiteket és vétkeiteket! Ha majd elhagyjátok az URat, és idegen isteneket szolgáltok, akkor ő újra meg újra csapást hoz rátok, és megsemmisít, ha addig jót tett is veletek. A nép azonban ezt felelte Józsuénak: Nem! Mi az URat akarjuk szolgálni! Ekkor így szólt Józsué a néphez: Magatok vagytok a tanúi annak, hogy ti választottátok az URat, hogy őt szolgáljátok. Ők azt mondták: Tanúi vagyunk. Most azért távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek köztetek vannak, és adjátok oda szíveteket az ÚRnak, Izráel Istenének! A nép így felelt Józsuénak: Az URat, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk. Így kötött szövetséget Józsué azon a napon népe javára; rendelkezést és törvényt tárt elé Sikemben. Azután beírta Józsué ezeket a dolgokat az Isten törvényének a könyvébe. Majd fogott egy nagy követ, és odaállította az alá a cserfa alá, amely az ÚR szent helyén volt. És ezt mondta Józsué az egész népnek: Ez a kő lesz a tanúbizonyság ellenünk, mert ez hallotta az ÚRnak minden mondását, amikor beszélt velünk. Ez lesz a tanúbizonyság ellenetek, ha megtagadjátok Isteneteket! Ezután elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga örökségébe. Vagy nem tudjátok, hogy... nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg. (1Kor 6,19-20)
Jézus valóban megértette, és elfogadta, hogy ő Istenhez tartozik. Amikor a halállal kellett szembenéznie a kereszten, félt, de tudta, hogy Isten eszköze a világ megmentése érdekében.
Igazán megérteni, és elfogadni, hogy egészen Istené vagyok, talán a keresztyén élet egyik legnehezebb leckéje. Sok minden és sok mindenki igényt tart ránk: a munkánk, a családunk, a gyerekeink, és persze a saját vágyaink. De mindenek előtt Istené vagyunk, aki teremtett minket, akinek tervei vannak velünk, és aki felhasznál minket, hogy véghezvigye Krisztus munkáját a világban. Mivel nagyon fontosnak tartjuk a függetlenséget, nehezen tudjuk elfogadni, hogy Isten kizárólagos jogot formál ránk, mégis a tudat, hogy Istené vagyunk, békességet ad.
Mivel az ő tulajdona vagyunk, bízhatunk abban, hogy gondoskodik rólunk, és terve van az életünkkel. Bízhatunk abban, hogy ha hitből cselekszünk, Isten mindig megoltalmaz bennünket. Az önállóság tudatától hatalmasnak és szabadnak érezhetjük magunkat, de a hozzá tartozás érzése ad békességet, mert tudjuk, hogy Istennél vagyunk igazán otthon.
Imádság: : Istenünk, köszönjük, hogy a tieid vagyunk, és gondoskodsz rólunk. Add, hogy hűséges és engedelmes szolgáid legyünk. Ámen.
Békességet ad a tudat, hogy Istenéi vagyunk.
Teresa McDowell Ott (Dél-Karolina, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK TÖBBFÉLE ELVÁRÁSNAK KELL MEGFELELNIÜK!
