A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. Hanem hirdetjük, amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van. Emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. (2Tim 1,6)

A hit óriásait mindig kivételes személyeknek tekintettem. Úgy gondoltam, hogy Krisztus apostolai, John Wesley, Martin Luther King és más jelentős hívők azon kevés kiválasztottak közé tartoznak, akiket Isten rendkívüli ajándékokkal ruházott fel. De ez rám bizonyára nem érvényes, én túlságosan hétköznapi hívő vagyok.
Egyszer eszembe jutott, mit mondott régebben - a háborús időkben - az édesanyám az édesapámnak, amikor több cukrot kért tőle a kávéjába. "Csak keverd föl azt, ami már a csészédben van!"
Talán ez volt a lényeg. Krisztus követőinek nem kell ölbe tett kézzel várakozni, hogy Isten további szeretetet, hitet, bátorságot vagy tehetséget osszon nekik. Ha használjuk azt, amivel Isten eddig megajándékozott, rengeteg tennivalónk lesz.
Meg vagyok győződve, hogy sokszor alulbecsüljük az emberek képességeit. Jézusnak csodálatos érzéke volt, hogy felélessze követőiben azt, amit Istentől kaptak. Az Úr egyszerű, hétköznapi követői a legkülönlegesebb dolgokra váltak képessé. Mi magunk is csodálatos ajándékokat kaptunk!

Imádság: : Urunk, segíts, hogy a tőled kapott ajándékokat használni tudjuk. Ámen.

Használom-e, amit Istentől kaptam?
Joe W. Walker (Oregon, USA)

IMÁDKOZZUNK, HOGY KEGYELMI AJÁNDÉKAINKAT FELISMERJÜK!