Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége,
aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor.
Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR.
Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat.
Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.
Mindörökké uralkodik az ÚR, a te Istened, ó Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az URat! Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. (Zsolt 51,8)

1972-ben, terhességem ötödik hónapjában elvetéltem. Már volt két gyermekem, így egyszerűen kivertem a fejemből a dolgot. Húsz évvel később azonban ráeszméltem, hogy foglalkoznom kell a veszteséggel.
Napi imádság, olvasás és lelkigondozói beszélgetések segítségével kiderült, hogy gyermekkoromtól kezdve úgy birkóztam meg a fájdalmakkal, sérelmekkel és veszteségekkel, hogy mélyen magamba temettem őket.
Isten arra indított, hogy írjak egy levelet a gyermekemnek, akit elveszítettem. Elismertem az ő létezését, és azt a rövid időt, amit együtt töltöttünk. Eszembe jutott Isten töretlen jelenléte terhességem alatt, de az elesés, a vetélés, az "elfojtás" évei és a gyógyulásom ideje alatt is.
Utólag visszanézve örvendezhetek, hogy fájdalmam kiderült, és meggyógyultam. Isten nemcsak abban segített, hogy megismerhessem önmagam, de gyógyító fényt küldött a fájdalom és veszteség helyére.

Imádság: : Vizsgálj meg engem, Uram, és mutasd meg, vannak-e olyan sötét területei az életemnek, ahol a te fényedre van szükség. Ámen.

Isten meg tudja gyógyítani a régen eltemetett fájdalmunkat.
Margaret Olson (Alberta, Kanada)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT A SZÜLŐKÉRT, AKIKNEK HALVA SZÜLETETT A GYERMEKÜK!