Ezt mondja az ÚR: Jóra fordítom Jákób sátrainak sorsát, és irgalmazok lakóhelyeinek. Felépül a város a romok helyén, és a palota a szokott helyén terül el. Hálaének hangzik belőlük, örvendezők hangja. Megszaporítom őket, nem fogynak el, megbecsültekké teszem őket, nem lesznek lenézettek. Fiai olyanok lesznek, mint hajdan, és gyülekezete szilárdan áll majd előttem. De megbüntetem minden sanyargatóját! Közülük származik fejedelme, közülük kerül ki uralkodója. Közelembe engedem, s ő közeledik hozzám; mert ki merné kockáztatni életét, hogy közeledjék hozzám? - így szól az ÚR. És népemmé lesztek, én pedig Istenetek leszek. Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által. (1Tim 4,4-5)

Az utóbbi időben sok kellemetlenség érte a családomat. A feleségem kórházba került, az egyik tizenéves lányom valami ostoba fertőzést kapott, a munkahelyemen pedig felmondási hullám kezdődött. Minden imámat így kezdtem: "Istenem, segíts meg bennünket a gondunkban, bajunkban!"
Tudtam, hogy Isten is azt kívánja, hogy forduljunk hozzá bizalommal minden gondunkkal, de azt is éreztem, imádságaim kezdtek panaszáradattá válni. Végül Istent kértem, hogy tanítson meg másképp imádkozni. Elővettem a Bibliámat, és felfedeztem, milyen sok vers figyelmeztet a hálaadásra. Ettől fogva így kezdtem az imáimat: "Köszönöm, Uram, hogy szerető feleséget adtál mellém. Köszönöm a gyógyulás folyamatát." "Köszönöm, Uram, az orvosi segítséget, amiben a lányom részesülhet." "Hálát adok, Istenem, a munkámért, munkatársaimért."
Újabban már azon kaptam magam, hogy hozzátettem: "Köszönöm, Istenem, hogy megújult bennem a reménység!"

Imádság: : Köszönjük, Istenünk, hogy megmutatod, miképpen kell imádkoznunk szorongató helyzetekben. Ámen.

Hálaadás által erősödik a reménység.
Bob Tippee (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK A TÚLTERHELT EMBERTÁRSAINKÉRT!