Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atya!" Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is. Jézus mondta: "Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,20)

Nézem, ahogyan kétéves kisfiam buzgólkodik a játszótéren. Egyszer csak felkapja a fejét. Látom, a szemei utánam kutatnak. Megtalál, és kiált egy nagyot: "Apu!" Én integetek neki, hogy lássa, figyelem, és legyen egész nyugodt, ha távol is van, törődöm vele. Erre megnyugodva visszafordul a játékához. Csak meg akart róla győződni, hogy jelen vagyok, és vigyázok rá.
A fiam viselkedéséből magamra ismerek. Én is gyakran felsóhajtok az Úrhoz egy nehéz helyzetben, éppen úgy, ahogy a gyermek keresi a szüleit. Időnként kiáltok is hozzá, ha azt hiszem, hogy Isten most megfeledkezett rólam. A kisfiam segített megérteni, hogy Isten mindig a közelünkben van. Éppen úgy lát és hall, ahogyan a gyermek észleli a szülője integetetését. A mi Mennyei Atyánk féltő törődését sok mindenben felfedezhetjük: például a barátainktól, vagy akár idegenektől kapott segítségben.
Hitben érettebbé válva, a mindennapi élet egyre több dolgában észrevehetjük Isten jelenlétét.

Imádság: : Mennyei Atyánk, taníts bennünket, hogy minél több helyzetben és dologban felfedezzük gondoskodó jelenlétedet. Ámen.

Isten a mi szerető atyánk, aki mindig a közelünkben van.
Einar Ingvi Magnússon (Pozsony, Szlovákia)

IMÁDKOZZUNK A KISGYERMEKEK APUKÁIÉRT!