"Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre." Akkor (a Király) így felel nekik: "Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg." (Mt 25,45)

Ma a munkámmal sikerült hamarabb végeznem. Amikor ráhajtottam a sztráda feljárójára, megpillantottam egy gyalogost, aki valamit cipelt. Közeledve hozzá láttam, hogy egy gépkocsi akkumulátor van nála. A szituáció rögtön világossá vált. Ennek az embernek a kocsija bizonyára lerobbant az úton, és kénytelen volt a forgalommal szemben visszafordulni, és egy autóalkatrész szaküzletet keresni. Most pedig igyekszik vissza a kocsijához a súlyos akkut cipelve. Átnéztem felette. "Felvehetném és elvihetném őt" - gondoltam, de mégsem álltam meg. A folyamatos menetben hamar belevegyültem a főút forgatagába.
A történetre korántsem vagyok büszke. Folyton Jézus példázatának a szavai járnak a fejemben: "Uram, mikor láttunk téged éhezni, szomjazni, vagy jövevénynek... amikor nem szolgáltunk neked?" Az Úr a példabeszédben azt felelte: amikor nem segítettetek egynek is azok közül, akik szükségükben hozzátok fordultak. Meg vagyok róla győződve, hogy aznap az Urat láttam a feljárón, és afelől is, hogy meg kellett volna állnom, felajánlva segítségemet.

Imádság: : Köszönjük, Urunk, az alkalmakat, amelyekben felebarátaink szolgálatára lehetünk. Ámen.

Istennek szolgálunk, amikor a szükségben lévőkön segítünk.
Mark Browning (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK A SZOLGÁLATI ALKALMAK FELISMERÉSÉÉRT!