2004. november 1. hétfő
2Tim 1,3-14.

Hálát adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben, és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el. Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul. Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által. Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha öregszik, akkor sem tér el attól. (Péld 22,6)

Fiatal koromban sokféle gyülekezeti tevékenységbe bekapcsolódtam: vasárnapi iskola, kórus, ifjúsági óra, konfirmáció. Nemrégiben visszatértem a régi gyülekezetbe, és szüleimmel együtt elmentem egy bibliaórára. A csoportban többnyire olyanokkal találkoztam, akik gyerekkoromban aktívak voltak a szolgálatban. Sokan köszöntöttek közülük és emlékeztek rám. A hirdetések idején felállt egy férfi, és azt mondta: "Szeretnénk Valerie-t üdvözölni. Emlékeztek, mi foglalkoztunk vele és tanítottuk annak idején."
Akkor eszembe jutott az a szöveg, amit keresztelőkön szok-tunk mondani: "Isten segítségével hirdetjük majd az evangéliumot neki, és Krisztus példája szerint fogunk előtte élni." Ez a férfi tényleg igazat mondott. Negyven éve a gyülekezet ezt fogadta a keresztelőmön - és ezt a fogadalmat meg is tartotta.
Azóta új értelmet nyert számomra a keresztelői fogadalomtétel. Nagy lelkesedéssel foglalkozom a gyerekekkel akár nyári csendesnapon vagy gyerekórán. Hiszen szavaim vagy tetteim hozzájárulhatnak egy gyermek lelki növekedéséhez.

Imádság: : Szerető Istenünk, köszönjük azokat, akik lelkileg erősítenek bennünket. Köszönjük szavaikat, példájukat. Segíts, hogy mi is hatékony bizonyságtevők lehessünk. Ámen.

Mit látnak Krisztusból azok, akik engem ismernek?
Valerie Battle Kienzle (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK OLYAN GYEREKEKÉRT, AKIK ELŐTT NINCS JÓ PÉLDA!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2024 Április
Ke Sze Cs Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

captcha 

Bejelentkezés

Legújabb kommentek