Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb. Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének levetése által. A keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk. Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság. Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik az Isten szerinti növekedéssel. Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak. (Kol 3,12-13)
"Miért így csináltad?" - szegezte nekem a kérdést édesapám, miközben a "csináld magad" terv szerint készült legújabb művemet szemlélte. Felsóhajtottam. Negyven év óta mindig mindenben talált hibát, még akkor is, ha nem volt.
Később, a nap folyamán megpróbáltam figyelni az Úr vezetésére. Édesapám nem lesz velem mindig, és én meg akarom tartani a jó viszonyt vele. Egy gondolat mellbe vágott: hiszen választhatom a megbocsátást édesapámmal szemben, attól függetlenül, hogy megváltozott-e, vagy sem. Ebben a pillanatban nagy kő esett le a szívemről. Előtte észre sem vettem, milyen terhet cipeltem. Az egész nap könnyűnek tűnt ezután.
Amikor a hozzánk közelállók állandóan kritizálnak, választhatunk, hogyan reagálunk. Magunkra vehetjük a kritikát, rágódhatunk rajta, és engedhetjük, hogy beárnyékolja a magunkról és a világról alkotott képünket. De választhatjuk a megbocsátást is, a jó kapcsolat érdekében. Édesapám esetében én a megbocsátást választottam. Ez a döntés számomra felszabadulást és reményt hozott.
Imádság: : Drága Istenünk, köszönjük megbocsátásodat. Segíts, hogy úgy tudjunk mi is megbocsátani, ahogy te nekünk. Ámen.
A szavak bántást okozhatnak, vagy gyógyíthatnak.
Tanya Davis (Tennessee, USA)
IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKIT MEGBÁNTOTTAK!
