Ismét tanítani kezdett Jézus a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: "Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is."
Majd hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!" Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. Jézus így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak."
Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? A magvető az igét veti. Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz." Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. (Zsolt 1,1-2)

Túlságosan gyakran érzem úgy, hogy a napi teendőim elborítanak. A munkahelyi követelmények, a családom és a barátaim elvárásai, sőt néha még a házimunka is kimerít.
Nemrégen megtaláltam a Csendes Percek egy régebbi példányát, és elhatároztam, hogy minden nap egy órával korábban fogok felkelni, hogy legyen időm az áhítatra. Ahogy teltek a napok, kezdtem megnyugodni, és kevésbé éreztem feszültnek magam. A családom, a barátaim és a munkatársaim is észrevették a változást.
Jézus azt mondta: "Aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét?" (Lk 12,25) Ahogy az életem középpontjába Krisztust helyeztem, az aggodalmak már nem kínoztak. Nem vagyok többé olyan, mint Jézus példázatában a mag, amely ahogy nőtt, a tövisek megfojtották. Most az Úr segít nekem növekedni a jó földben, és tanít, hogy az az út, amelyen járok, nemcsak békességet hoz nekem, hanem másokat is elvezet Krisztushoz.

Imádság: : Drága Istenünk, köszönjük legdrágább ajándékodat, a Fiadat. Segíts nekünk a Krisztussal töltött időt a mindennapok részévé tenni. Ámen.

Ha időt szánunk Krisztusra, ő megújítja lelkünket.
Jill M. Sande (Wyoming, USA)

IMÁDKOZZUNK, HOGY NAPJAINK LEGFONTOSABB RÉSZE AZ ISTENNEL TÖLTÖTT IDŐ LEGYEN!